Szálláshelyek Veszprémben Szállsáshelyek Veszprém megyében  Skócia  Mátra szépségei  Menetrendek

       Pécsely

- vissza -

Veszprém
Hotel Villa Medici	RI-KO Hotel
Betekints Hotel	Diana Panzió és Vadász Étterem
Gizella Hotel	Péter Pál Panzió
Oliva Panzió	Árpád Fogadó
Jade Hotel	Életöröm – Idősek Otthona & Seniorhotel
Éllő Panzió	Veszprém Hotel Garni Szálloda
Tapó Fogadó és Királyi Étterem	Biotourist Vendégház
Két Lotti Villa és Gyógypanzió	Hotel Magister
Hotel Veszprém

Szálláshelyek Veszprém megyében
Hotel Villa Classica	Napsugár Vendégház
Edvy Malom Fogadó Barokk Udvarház	Jeskó Panzió
Király Vendéglő és Fogadó	Rézkakas Fogadó
Szarvaskút Hotel	Anna Panzió
Németh Panzió	Hotel Gabriella
Főnix Vendégház	Öreghegy Hotel
Somló Hotel

- vissza -

Skócia (angolul: Scotland, skótul: Alba) Nyugat-Európában található, Nagy-Britannia második legnagyobb országrésze terület és népesség alapján. A Brit-sziget északi harmadát foglalja el, délről Anglia, keletről az Északi-tenger, északról és nyugatról az Atlanti-óceán határolja, délnyugatról pedig az Északi-csatorna és az Ír-tenger. Mintegy 790 sziget tartozik hozzá.
Fővárosa, Edinburgh Európa egyik legnagyobb pénzügyi központja. A skót felségvizek nagy területet szakítanak ki az észak-atlanti vizekből és az Északi-tengerből, és alattuk rejlik az Európai Unió egyik legnagyobb nyersolajtartaléka.
A skót királyság 1707. május 1-jéig független állam volt, ekkor azonban az Acts of Union (az egyesülési törvények) politikai unióba vonta az angol királysággal, és ezzel létrejött Nagy-Britannia. Skócia továbbra is külön állam, és saját törvénykezéssel rendelkezik. A skót törvények, a skót oktatási rendszer és a Church of Scotland (Skót Egyház) volt az a három sarokkő, amelyek biztosították a skót kultúra és a skót nemzeti öntudat fennmaradását.
Egyedi jelenség, hogy Skócia zászlaja azonos az egyik kis városa, St. Andrews zászlajával. Az azonosság annyira teljes, hogy e kis városban egyetlen közös zászlót tesznek ki a két eltérő célra.
Little Sparta: Skócia legszebb művészeti alkotása
Több mint ötven galériatulajdonost, művészettörténészt, akciósházak vezetőit és művészeket kérdezett meg a Scotland on Sunday szerkesztősége arról, hogy szakmai véleményük szerint melyik a legfontosabb és legszebb művészeti alkotás jelenleg Skóciában. A megkérdezettek választása Ian Hamilton Finlay művére, a Lanarkshire-i dombok oldalán lévő Little Sparta, azaz Kis Spárta nevű alkotásra, kertre esett.
A megkérdezett művészek és szakemberek három-három művészeti alkotást jelöltek meg egyéni rangsorban, amelyeket végül összesítettek. A Little Sparta lett az abszolút befutó a végeredmény alapján, a második helyen a Charles Rennie Mackintosh’s Glasgow School of Art végzett, míg a dobogó legalsó fokát az úgynevezett korcsolyázó miniszter, azaz Sir Henry Raeburn tizenkilencedik századikban született festménye foglalhatta el. Utóbbi Robert Walkert ábrázolja korcsolyázás közben a Duddingston Loch jegén; a kép jelenleg a Skót Nemzeti Galériában látható.
A győztes Finlay – aki jelenleg 79 éves -, bár a Bahamákon született, szülei mindketten skótok, sőt a szigetekről vissza is tért Glasgow-ba művészetet tanulni. Az 50-es években még a mezőgazdaságban dolgozott, majd költeményeket és színműveket kezdett írni. 1966-ban Edinburgh mellé, a fővárostól húsz mérföldre lévő Dunsyre-be költözött feleségével – a mai napig ott élnek. Ezen a helyen építette meg díjnyertes tájképét templomokkal, emlékművekkel, barlangokkal, tisztásokkal és számos monolittal, fejfával. A Little Sparta jelenleg hét különálló területtel bír és az egyik leglátványosabb kert a brit szigeteken. Fontos kiemelni, hogy Edinburgh azon imázsába, amely Észak Athénjaként mutatja a fővárost, tökéletesen beleillik a Little Sparta.
Magnus Linklater, a Little Sparta Alapítvány elnöke – amely társaság a kert megőrzését és fenntartását szolgálja - a szakértők döntése után úgy nyilatkozott: végletekig megható, hogy ezt az elismerést megkaptuk. Mint fogalmazott: a Little Sparta Skócia egyik ékszere.
Skót öltözet:
A highland dress, vagyis a hegylakók ruházata a legerőteljesebb, legjellemzőbb, legromantikusabb és leghatásosabb szimbóluma Skóciának. Nessie, a vörös haj és a whisky a nyomába sem ér. Ki ne tudná, hogy Skóciában még a pasik is szoknyában járnak, ráadásul a kilt alatt elméletileg nem hordanak sem boxert, sem fecskealsót, csak úgy à la nature rántják magukra a nemzeti dresszt.
Egy ősi mondás szerint „egy skót férfi szoknyában, másfél férfit tesz ki”. És ebben van is valami. Egy skót úriember – legyen az felföldi harcos vagy déli politikus – nagyobb megbecsülésnek, tiszteletnek és elismerésnek örvend, ha nem cicanadrág van rajta, hanem egy családi kilt. Fura, de férfiasabb szoknyában lenni, mint egy kopott farmerben. Sokkal hatásosabb külsőt kölcsönöz viselőjének a kockás ruhadarab, mint bármi más.
A highland dress és a kilt titkai
Erre a legjobb példa az, hogy a kiltet viselő 51-es felföldi hadtestet a német csapatok a legrémisztőbb, a legkeményebb csapatnak ismerték el az első világháború idején. Nem csoda hát, hogy a brit kormány, miután győzelmet arattak Bonnie Prince Charlie felett egyszerűen betiltották a kilt és a tartan viselését, mondván az egyfajta felbujtás, bátorítás egy lehetséges zendülésre. A nemzeti viselet ugyanis egyet jelentett a függetlenséggel. Ha valakin mégis megláttak egy szoknyát, nyomban vagy kardélre hányták vagy fegyenctelepre száműzték
A highland dress formája mindig is a hadsereghez állt legközelebb, ők voltak a hagyomány állandó őrzői. Nekik köszönhető, hogy fennmaradt ez a viselet és életben tartották a kilt legendáját, egészen 1782-ig, amikor is újra engedélyezték a hordását. Ezen időpont előtt ugyanis csak akkor volt engedélyezett a skót ruha viselete, ha az illető belépett a brit katonaság kötelékébe. A dudások voltak azok, akik saját kiltjükben járhattak, annyi kikötéssel, hogy színében és mintájában egyeznie kellett az ezredével. Sokan mégis inkább a halált választották, büszkén vállalták a szenvedést, de népük szimbólumától nem voltak hajlandók megválni.
Amit a skót táncról röviden tudni illik
A skót tánc, vagy ahogy világszerte ismert, a "Scottish Country Dancing", mely több évszázados múltra tekint vissza, sokféle hagyományt magába olvasztva fejlődött ki. A 17. századi Angliában I. Erzsébet udvarában divatba jöttek a vidék táncai, az úgynevezett "Country Dance"-k, melyeket gyakran skót illetve ír dallamokra táncoltak. Az elnevezés egyesek szerint a "Contredanse" kifejezésből származik, mely azokat a táncokat jelölte, ahol a táncpartnerek egymással szemben helyezkedtek el.
Később a "Country Dancing" egyre népszerűbb lett, nemcsak Angliában, hanem a többi nyugat-európai országban is, elsősorban a királyi udvarokban és a nemesség körében. Ebben az időszakban több táncgyűjtemény is kiadásra került, melyek útmutatót nyújtottak a különböző táncokhoz, illetve tartalmazták a tánchoz tartozó zenéket is. Ezek közül talán a leghíresebb az 1651-es kiadású John Playford Gyűjtemény, mely egyben az első ilyen jellegű kiadvány is.
Skóciában ez a táncfajta csak a 18. századtól vált igazán népszerűvé, ekkorra tehető az első skóciai "Assembly Room"-ok (tulajdonképpen báltermek) megépülése. Edinburghban az első nyilvános "Assembly"-t 1723-ban rendezték meg, mely már inkább a tehetős városi polgárság mulatsága volt, mint a nemességé. Ekkor a "Country Dance"-ek még nem rendelkeztek skót jellegzetességekkel, inkább a zenék alapján kapták a "skót" jelzőt.
A 18. századi Skóciában az úgynevezett "Reel"-ek is közkedveltek voltak, elsősorban vidéken. Ezek 3- illetve 4-emberes nyolcasokból álltak, melyek közé egyéni üdvözlő lépések ékelődtek be. Ezen táncok hagyományai lassan beépültek a "Country Dance"-k repertoárjába, egyedi, skót jellegzetességeket kölcsönözve nekik.
A legjelentősebb hozzátétel a "Country Dance"-khez azonban mégis a strathspey, ez a jellegzetes, pontozott ritmusú, lassú zene volt, mely a 18. sz. közepe táján bukkant fel Skóciában. Itt érdemes megemlíteni Niel Gow nevét, aki a korszak talán leghíresebb hegedűse és dalszerzője volt, és akinek számtalan, máig népszerű strathspey dallam köszönhető.
Skócia nevezetes gasztronómiája:
Skóciai ízelítő
Főleg a Belső Hebridákon, a Lewis és a Harris szigetek nyugati részén, észak és dél Uist-on, Sutherland középvidékén, az Orkney- és a Shetland-szigeteken dívik még mindig az ősi skót háztartás. Ahogyan azt egyszer Anne Epicure írta: ahogyan a csípős és vaskos tőzegillatú füst alászáll, és a rideg hangulatú tájon megjelennek a zord külsejű felföldi marhák, a bohókás birkák és libák; egyre hihetetlenebbnek tűnik, hogy sokan még mindig a maguk által termelt és készített zöldségekből, sajtokból és tejtermékekből élnek. Nomádtípusú életmód ez apró kunyhókban. Hangulatos, varázslatos, de nehéz élet.
Az első és legfontosabb étek a már bemutatott haggis. Attól függetlenül számít nemzeti eledelnek, hogy számos skót szinte egyáltalán nem kedveli, sokkal inkább előnyben részesít mondjuk egy jó zsíros beafsteak-et. A haggis azonban már hagyományos és legendás. Leginkább egy kisgömböchöz hasonlít, amely tulajdonképpen maga a birka gyomra. Ezt később megtöltik mindenféle földi jóval, belekkel, belsőségekkel, majd pedig szépen kifőzik. Olyasmi, mint egy hurka vagy egy kolbász. Igen tápláló étel, története szerint a hegylakók hozták divatba még a korai századokban.
A nomád életet élő felföldiek ugyanis naphosszat a hűvös mezőkön, erdőkben voltak, szükségük volt hát energiára. A haggis pedig mindenképpen energiadús étel. A Robert Burns születése napján megtartott Burns-vacsorákon már hagyományosan csak haggis-t esznek.
Zabpuding
Ha már úgy tartják, hogy a haggis a szegények eledele (ez manapság nem látszik meg az éttermi számlákon), akkor a skirlie-re annál jobban ráillik ez a kifejezés. A skirlie vagy más néven zabpuding szintén tápláló, de annál olcsóbban elkészíthető. Nem kell hozzá más, mint egy kis marhafaggyú, hagyma, zabliszt és némi fűszer, ami éppen akkor hozzáférhető. Nem mondhatni, hogy bizalomgerjesztő így elsőre, de az esős felföldeken, amikor szegénység tombolt, biztos sokan örültek neki.
Whisky: az élet vize
A whisky szó egy ősi gaelic kifejezésből ered. (Nem illik összekeverni a whiskey-vel, erre a skótok igen érzékenyek.) Az „uisge” a „uisge beatha” rövidítése, amely gaelic nyelven annyit jelent: az élet vize. Ezt a kifejezést a 18. században használták először, eredete pedig a latin „aqua vitae”-re vezethető vissza.
Kétségtelenül a skótok életének eszenciája, vize a whisky, hiszen nemcsak hogy kortyolgatni szeretik, de számos helybéli közvetlenül a nemes ital előállításából él. És nem is rosszul. A lepárlás hagyományos módszerét nagy titok övezi minden egyes gyárban, a legenda szerint az ősi receptet még Írországból importálták a skótok és St Patrick terjesztette azt el a 400-as években. A feljegyzések szerint Patrick európai körútja során jutott hozzá a leíráshoz, amelyet később skót barátaival
osztott meg. A történet apró szépséghibája, hogy az 500-as években már egész Európában ismerték a whiskykészítés módját. Igaz, a skótok tehetségét senki sem tudta és tudja felülmúlni mind a mai napig.

- vissza -  

Mátra szépségei

- vissza -

- oldal teteje -